Nagymamám, Kováts Emilia az 50-es évek végén, 60-as évek elején kezdett szombathelyi lakásában szomszédjával Kollányi Sámuellel együtt szőni.
Eleinte csomózott technikával, rongyból készítették a szőnyegeiket. Ekkor még a szőlőkötözésre használt műszálas felvetőt használták.
Majd valamikor 1963-64-ben hozzájutottak a hajdani Latex Vállalat kőszegi bútorszövetgyárából hulladék bútorszövetvégekhez. Ezeket kiszálazva, kibontva, színek szerint szétválogatva már tudtak fonalból csomózott szőnyegeket készíteni. Négyzetrácsos színes minta után szőtték le az egyes darabokat.
A munkába bekapcsolódott az akkor gimnazista korú édesanyám. A kapott szövetvégekből kinyert fonalakból próbálták a mintához legközelebbi színt megtalálni. Nagyon szép darabok kerültek ki a kezük alól, ezek már pamut felvetőre készültek. Sajnos csupán egy-két faliszőnyeg maradt mindössze épen, a többi az évek során elkopott.
Édesanyám, Szerdahelyi Emilia már felnőttként kezdett el járni Bakay Erzsébet textilművészhez szövőtanfolyamra, ahol 1988-ban szerzett Díszítőművészeti szövő kör vezetésére bizonyítványt. Az egykori szombathelyi Latex Vállalatból jutottak hozzá szőnyegfonalhoz. A tanfolyamon alapvető gyapjúszövési technikákkal, festékes szőnyegek szövésével és gobelin szövéssel foglalkoztak.
Édesanyámnak otthon is lett előbb egy az őriszentpéteri Palatkás József fafaragó által készített szövőkerete, majd pedig egy mezőberényi Tóth Sándor szövőszéke. Ezeken rengeteg szőnyeg és egyéb lakástextil készült, amik az otthonunkat és családtagjaink otthonát díszítették.
De hogy ez lenne-e az előzmény, abban nem vagyok biztos. Valahol biztosan befolyásolt ez is, de valójában úgy hiszem, mégsem emiatt szövök, jöjjön hát egy másik megközelítés:
Informatikai mérnökként végeztem a Pannon Egyetemen, majd diplomázás után fejlesztő mérnökként dolgoztam egy rövid ideig. Hamarosan jött a család, a gyerekek, és több mint 10 évet otthon voltam. Építkeztünk, kertet kezdtünk művelni, birkáink lettek, szóval tartalmasan, jól telt ez az időszak. De a gyerekek már nem kicsik, és tudatosan keresni kezdtem, mit csinálnék szívesen. Tudtam, hogy az irodai munka nem nekem való, a számítógép előtt is csak pont annyi időt töltök, amennyit muszáj. Majd egy alkalommal ismerőseink házában megláttam a gyönyörű függönyöket, és így jutottam el Fodorné Marika néni műhelyébe Balatonalmádiba. Míg itt vászonszövést tanultunk, addig Landgráf Katánál gyapjúszövéssel ismerkedtem. Javaslatukra beléptem a Fehérvári Kézművesek Egyesületébe, ahol szintén nagyon sok segítséget, támogatást kaptam.
Egy idő után viszont már nem elégített ki, hogy csak bizonyos alkalmakkor szőhetek, így elkezdtem kialakítani otthon egy kis műhelyt. Előbb szőnyegszövő kereten, majd a szövőszék megöröklése és kicsi átalakítása után – fémnyüstök helyére lágynyüstöt kötöttem, két nyüstkeret helyett lett hat, csibeszemes mintanyüstökkel, lábítókat kipótoltattam, a bordát lecseréltem, a lánchengerre 100 méter sűrű vászonszövésre alkalmas felvetés került – már megvolt a lehetőségem, hogy bármikor szőhessek. És akkor nagyon elkezdett hiányozni a tudás. Az elmúlt években eljártam textiles előadásokra, konferenciákra, elméleti és gyakorlati oktatásokra.
Egyre gyakrabban voltam az almádi műhely látogatója, aminek persze története van. Marika nénit sok munkája mellett nem lehetett zavarni csakúgy, táboron túli időszakban. Hiába mentem haza úgy a táborból, hogy hónapokra előre gyűjtöttem magamnak tennivalót, amit otthoni szövőszékemen is meg akartam valósítani, de csak volt kérdésem mindig. Hívtam hát telefonon, és aztán az lett a vége, hogy végül „beköltöztem” Fodorné László Marika néni Balatonalmádiban működtetett sárközi szövőműhelyébe.
Később már nemcsak tanulóként, hanem segítőként is jelen lehettem utolsó táboraiban, részt vehettem könyvének elkészítésében, és persze a legfőbb, hogy minden időmet ott tölthettem a műhelyben, vele. Ő tanított, én meg segítettem, amiben tudtam. Azóta is nagyon szeretek odajárni. Jó érzés megérkezni reggelente a műhelybe, ahol ott várnak a több mint 100 éves gyönyörű festett, faragott sárközi szövőszékek, és megnyugtató egész nap a csöndben, a szépben lenni. Nagyon megszerettem a sárközi szőtteseket Úgy gondolom, hogy aki azokat megszövi, mindent meg tud szőni.
Megérkeztem. Ezt élem meg minden nap a műhelyben. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy Marika néni tanítványának fogadott. Amikor először mesélt arról, hogy nekem szeretné műhelyének üzemeltetését átadni, egy hétig nem aludtam. És persze a mai napig kísért, hogy vajon meg tudok-e felelni ennek a feladatnak?
Bízom benne, hogy még sokáig támogat a háttérből és sok mindent megtanulhatok tőle.
Hálásan köszönöm!
Szalontai-Wiktora Ramona
Munkáim
